Kedves közönség, egy kisebb összeget mernék rá tenni, hogy senki nem fogja olyan elegánsan ünnepelni Szilveszter estéjét, mint ahogyan tehetné, ha követné az alább röviden összefoglalt öltözködési előírásokat. De aki esetleg mégis olyan meghívót kapott, amin az áll: black tie, legyen nagyon figyelmes. A white tie megkövetelése pedig gyakorlatilag végtelenül valószínűtlen, de azért erről is lesz pár szó.

Először is: a black tie azt jelenti, hogy szmokingban kell menni, a white tie pedig azt, hogy frakkban. Pont. Plusz, ha ilyet írnak a meghívóra, az azt jelenti, hogy a feladó képesnek tartja a címzettet az üzenet egyértelmű és helyes dekódolására, vagyis egy nyakkendő-szín alapján ki tudja találni, mit kell felvenni. Ez egyébként nem nehéz, hiszen a szmokinghoz fekete, esetleg más, színes csokornyakkendő jár, a frakkhoz pedig szigorúan fehér, kivéve a pincéreknek, mert nekik fekete, így lehet tudni, kinek kell felszolgálni, valamint senki nem tudja ellopni az ezüstöt úgy, hogy a pincérek előtt vendégnek, a vendégek előtt pedig pincérnek álcázza magát (ahogyan azt Flambeau, a zseniális tolvaj tette volna, ha Brown atya meg nem állítja).

A szmokingot sokféleképp lehet elegánsan viselni, de sajnos a kívánatosnál több rossz példát lehet látni a helytelen szmoking-hordásra. Márpedig aki arra adja a fejét, hogy bármilyen alkalomból is, de megpróbál tényleg igazán elegáns lenni, és elszúrja, az pancser, és ki fogják nézni a jobb társaságokból: akár egy cetlit is tűzhetne magára, hogy puccos helyre megyek, de lusta vagyok még elolvasni is, hogy kell rendesen hordani a sznob ruhákat. Aki rosszul veszi fel a szmokingot, az olyan, mint aki tetőcsomagtartót szerel a Lamborghinijére.

Tehát. A helyes eljárás a következő: kell egy megfelelően szabott szmoking. Ez egy darab kabátból és egy darab nadrágból áll, a kabát mélyen kivágott, a kihajtó kifelé néző részén tükrös selyemszövet van.

Ez véget érhet zakószerűen csúcsos hajtókában, de körbefuthat az egész nyakon is, utóbbi változat viselése egyes iskolák szerint csak délután 5 után ajánlott. A gombokat ugyanilyen fényes szövet borítja. A nadrág oldalán lefele szintén fényes csík fut végig, a szár nincs visszahajtva. A csokornyakkendő fekete, lazább esetben színes. Az ing könnyebb vászon vagy selyem, tűzött mellű, rövid és szoros, álló nyakú, lehajtott gallér-rész nélküli, ún. szmoking-ing, az ing és a nadrág találkozásra széles selyem övkendőt kell kötni, mégpedig olyan módon, hogy a ráncok felfelé nyíljanak (nem tévedés), színe szintén fekete, avagy a nyakkendővel megegyező anyagú és mintázatú. Alternatív megoldás a nyakkendővel egyező anyagú mellény – utóbbi a zakószerűen véget érő gallérhoz javasolt inkább. Kétsoros, magasabban záródó kabát esetén az öv vagy mellény nem szükséges.

Fekete (vagy bármilyen sötét) nadrághoz fekete zokni kötelező, olyan hosszú, hogy a lábszár semmilyen helyzetben ne lógjon ki. Fehér sportzokni, frottírzokni, vicces feliratos vagy képecskés, meztelen nős zokni kifejezetten tilos, mintás zokni igen ritka esetekben elfogadott, a lazább variációkat megengedő creative black tie kódba esetleg belefér, de csak akkor, ha harmonizál a ruházat valamely egyéb tagjával (mellény, nyakkendő, övkendő vagy mandzsettagomb mintázat).

Cipőből fekete lakkbőr ajánlott, de ha nem is lakk, akkor is fekete, alkalmi, rendesen kifényesített, Oxford szabású. Sport- és túracipő kizárt, és az utcai bőrcipő is. A vastag gumitalp kiváló a budapesti járdákon, de nem elfogadott a formal black tie szabályai szerint. A cipő legyen kényelmes, ugyanakkor a nagyon lapos, nagyon lekerekített orr vagy a Derby szabás nem alkalmi viselet, szmokinghoz nem elegáns. Egyetlen kivételes esetben lehet ettől eltérni, a Texas black tie öltözék esetén, ekkor a férfiak húzhatnak cowboy-csizmát is.

Fontos tudni, hogy az, ami jól áll, nem biztos, hogy feltétlenül és abszolút a legkényelmesebb, de ez nem akkora tragédia. Azt a pár órát ki lehet bírni kicsit feszengve, sokkal kevésbé idétlen érzés, mint a rossz szabás következtében viccesen álló kabát vagy nadrág, a következő követelmények többsége pedig a sima öltönyre is vonatkozik. A jó szabású zakó és nadrág mindenütt passzol, a kabátnak sem a nyaka, sem a hajtókája nem áll el, a gombtól sem vízszintesen, sem X alakban nem indulnak ráncok, az a kihízott zakó, illetve az igénytelenség tipikus jele, az átvarrott gombtól pedig csak ronda lesz a ruha, nem méretes.

Talán ez a legszembetűnőbb, hazai férfiak által elkövetett hiba: ha a gombok átlósan húzzák az anyagot, és emiatt a kivágottabb zakók hajtókás részén nagy, elálló ránc keletkezik, az egyértelműen a zakó kihízására utal, tehát a ruha az első látszat ellenére kicsi, és nem nagy, ezt észben kell tartani. A vállakon érzett nyomás is a méreten aluli zakó jele. Az ujjak lelógatott karral a csuklócsontot épp eltakarják, de nem érnek sokkal lejjebb. A nadrágon az élek előre néznek, nem csálék, a fényes betétcsík egyenesen fut le, húzódás és gyűrődés nélkül, a nadrág a cipősarok közepéig ér.

A csokornyakkendő természetesen nem előre gyártott csomós, hanem szabályszerűen megkötött, megfelelő méretű (tehát nem túl kicsi, de nem is féktárcsa-méretű):

Hogyan kössünk csokornyakkendőt? – 02:01

Ha mégis az előre elkészített változat mellett döntünk, akkor az csakis megfelelőre beállított nyakbőségű, a csokorral azonos anyagból készült szalaggal ellátott nyakkendő legyen, hiszen nincs a nyakat körbevevő részre jótékonyan ráhatjható takaró gallér-rész. A körbe nem érő nyakkendők problémájának megoldására házilag vagy gyárilag alkamazott gumiszalag-betoldás látványosan ocsmány, a teljes egészében gumiszalagból készült körbefutó rész meg vizuális környezetszennyezés, törvényileg büntetendő kellene, hogy legyen. Annál rosszabb már csak egy van, a ziherejsztűvel feltűzött puszta masni, az ugyanis még életveszélyes is.

A jó öltözék már fél siker, az igazán elegáns szilveszteri produkció azonban a különleges pezsgőnyitás, a sabrage:

Hogy bontsunk elegánsan pezsgőt? – 02:01

A pezsgőtől persze be lehet rúgni, és vicces szilveszteri kalandokba bonyolódni, ahogyan azt teszik A denevér szereplői is, én pedig Carlos Kleiberrel kívánok boldog új évet, figyeljük a fehér csokornyakkendőt, meg azt, hogy szinte nem is vezényel, hanem egyszerűen és könnyeden eltáncolja a nyitányt a pulpituson, jutalomjáték-féle ez, sok-sok, a közönségnek is szóló gesztussal, de azt hiszem, ez a kis könnyed darab csak a humor és a túlzás tökéletes stílusérzékű keverésével adható elő jól, valahogy így:

Ifj. Johann Strauss: A denevér, nyitány – 08:13