Élő közvetítés az amerikai elnökválasztásról (8. rész)

A közvetítés hőtana és elektrodinamikája

Az előző rész: Ugye ön is szereti az Excelt?

Megszületett a terv, hogy kivel, mikor, miről szeretnénk beszélgetni, mit fogunk lejátszani. Kiderült az is, mennyi technikai felszerelés kell ahhoz, hogy a tartalmakat bele is tudjuk tenni az internetbe (vö. információs szupersztráda, csövek sorozata, animált képek, és így tovább). Sok-sok számítógép, kamerák, mindenféle izék sok nyomkodható gombbal, meg lámpák.

Az Indexvideó stúdiójának lámpái. Fotó: Szeljak György

Lámpából sosem lehet elég. Gondoljunk arra, hogy a fényképezéssel ellentétben a videózásnál egy képkocka rögzítésére erősen korlátos idő áll rendelkezésre, ezért fényárt kell biztosítani, hogy látható, élvezhető anyag készüljön.


Bemutatjuk a lámpákat – 00:26

Amikor ezt végiggondoltunk, rögtön eszünkbe jutott két, korábban megnyugtatóan félresöpört kérdés:

  1. Hogy fogjuk ezt kibírni hőguta nélkül?
  2. Hogy fogja ezt az elektromos hálózat kibírni szénné égés nélkül?

És ezek csak a lámpák, a nem elhanyagolható fogyasztású és hőleadású számítógépekről még szó sem volt.


A pokoli elosztódzsungel – 00:35

A stúdió egy irodaházban kialakított, közepes szobányi méretű, ablak és szellőzés nélküli helyiség, képzeljük el, hogy itt elhelyezünk egy konyhai sütőt, amiben egyszerre kapcsoljuk be az összes sütő- és grillező funkciót, kinyitjuk az ajtaját, és így üzemeltetjük mintegy tizenhárom órán át. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között lehetetlen bármit is csinálni, így megoldás kellett:


Life support – 00:20

Igen, jól látják, ez két mobil klíma, amik bent zúgtak1 és hideg levegőt okádtak, kívül pedig fűtöttek. A lámpák és a klíma együttesen körülbelül 10 percig bírták, ezek után az elektromos hálózat megadta magát, és kiment a biztosíték (tudom, szakszerűen az kismegszakító, bizalmasan rövidítve pedig KM). Ezen persze nem nagyon kell csodálkozni.

Mindenki, aki végzett középiskolát, tudja, hogy egy fogyasztó elektromos teljesítménye a rá eső feszültség és a rajta áthaladó áram szorzatával egyenlő. Ennek alapján könnyen kiszámítható, hogy 4 kilowattnyi teljesítmény eléréséhez egy 230 voltos hálózaton körülbelül 17,4 amperre van szükség. A biztosíték elméletileg 16 ampert enged meg tartósan, így teljesen egyértelmű volt, hogy a lámpák mellé már nem lehet a klímát bekapcsolni, ezért utóbbit az ajtóba állítottuk, onnan fújt befelé, és egy szomszéd szobából, hosszabbítón át kapta az áramot.

Ezzel a megoldással kibírta az ember és a hálózat is, csak arra kellett még vigyázni, hogy a lámpákat mindig egyesével, egymás után kapcsoljuk be. A magyarázat az, hogy az izzószálak ellenállása hidegen kicsi, emiatt (Ohm törvényének megfelelően) közvetlenül bekapcsolás után sokkal nagyobb áram folyik, mint bemelegedés után – ezért a hagyományos izzók legtöbbször bekapcsoláskor égnek ki. A sok lámpa együttes bekapcsolása okozta nagy áramot pedig szintén nem bírta volna el a hálózat, még akkor sem, ha pont az ilyen természetes, bekapcsolással járó hatások elviselésére a megszakítók úgy vannak megszerkesztve, hogy a rövid áramimpulzusokra más, a normálisnál esetleg picit nagyobb határérték vonatkozik.

Végül ezekkel az óvintézkedésekkel, és fejenként 3–4 liter víz elfogyasztásával baj nélkül kibírtuk reggelig.

Folytatjuk…


  1. A légkondicionáló berendezések zúgását állítólag felszedték a mikrofonok is, bájos amatőr zsezsgést rétegezve a közvetítés hangjára. Én persze nem hallottam, de logikus, úgyhogy ezen még dolgozni fogunk legközelebb. – Orosz Péter

Megjelent: 2008. november 11., 13:10-kor | Tallián Miklós | 1 hozzászólás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása