Ludwig van Beethoven nem írt, csak egy teljes operát, Fidelio címmel. Mostanában megy az Operában, Kovalik Balázs vicces és kissé szájbarágós modern rendezésében, Fischer Ádám szépen vezényel, Szabóki Tünde pedig szépen énekel.

Ugyan ez csak egy darab opera, de van hozzá négy nyitány. Az utolsóként megírtat játsszák a rendes helyén, vagyis az elején. A többit Leonóra-nyitányokként szokás emlegetni. Közülük a harmadikat Mahler ötlete alapján olykor előadják a második felvonás két jelenete között, a mostani budapesti rendezés is ilyen.

Beethoven az egy szem opera mellett írt még nyitányt és színpadi kísérőzenét, például Goethe Egmont című darabjához egy nyitányt és kilenc tételt, ami Lamoraal gróf történetét meséli el, kissé persze idealizálva. A cselekmény főszereplői a németalföldi szabadságmozgalom alakjai: Lamoraal, vagyis Egmont grófja és társai, akiket végül a spanyol király által teljhatalommal felruházott vezető, Alba III. hercege kivégeztetett.

Beethooven: Egmont-nyitány – 09:19

Természetesen programzenéről van szó: aki csak annyit tud a teljes történetből, mint amennyit az előbb elárultam, az is pontosan fogja érzékelni, mikor ábrázolódik a spanyol elnyomás, mikor jelennek meg a németalföldi hősök, mikor szembesülnek a király kürtjei a szabadságharcosokkal, mikor történik a kivégzés, és hogyan éled újra a szabadság ideája mégis a bukás után.

Mindezt csak azért érdemes tudni, hogy átérezzük annak a súlyát, hogy a Magyar Állami Hangversenyzenekar 1956. október 23. utáni első, Szilveszter délután a Zeneakadémián tartott koncertjére Ferencsik János karmester Beethoven-művekből állította össze a programot: először az Egmont-nyitányt játszották, utána a Hegedűversenyt, végül az Eroica-szimfóniát. A második tételt, a Gyászindulót a közönség állva hallgatta végig.

Beethoven: III. (Eroica) Szimfónia, 2. tétel – 09:42

A felvétel az Indavideón folytatódik →

Valami csoda folytán mindenki túlélte. Lehet, hogy a kádári vezetés volt olyan sötét bunkó, hogy nem fogta fel, miről van szó? Lehet, hogy úgy gondolták, ami a Zeneakadémián történik, az úgyis kevesek ügye, mint az irodalmi újságok?

Szerintem első a napilap, a rádió, a színpad, második az irodalmi folyóirat. Ott már nem bánom, akármit nyomnak ki. Ez a mi pártunk általános harcát nem nagyon zavarja, de ami a napilapokban, rádióban jelenik meg, az közvetlenül hat társadalmi életünkre és visszahat a politikai harcra.

– Kádár János, 1960. december 20.

Akárhogy is történt, nekem ez a koncert is ‘56 hőstettei közé tartozik.