Osvaldo Cavandoli dizájnerként dolgozott az Alfa Romeónál. 1935-ben, Tazio Nuvolari felejthetetlen nürburgringi győzelmének évében lépett be a céghez:
1940-ben lépett ki, amikor a BMW megnyerte a háború előtti Mille Miglia versenyek közül az utolsót – amit már a háborúban rendeztek.
Nevét egyébként csak savant-szindrómás, túlfejlett vizuális memóriával rendelkező emberek jegyezhették meg, és ők is csak később, az 1969-től 1988-ig tartó alkotói szakaszban készült munkáit szemlélve. Ráadásul ezek a munkák már korántsem autókról szóltak.
Nem így van ez Olaszországban, ahol az egyetemen a kortárs filmművészet egyik kiemelkedő rövidfilm-alkotójaként tanítják Cavandolit. Rövid, általában kétperces rajzfilmekből álló sorozatát Magyarországon is előszeretettel használták műsoridő kitöltésére a szocializmus éveiben. A sorozat eredeti címén La Linea. Fogalmam sincs, ki magyaríthatta szerencsétlenül Menő Manóra. „Barum-barum”, igen, róla van szó.
Kevesen tudják – mert a kommunista prüdériával megáldott cenzúra ezt már nem engedhette át a határon –, hogy a fehér cérnafigura utolsó tíz évében két új széria is készült: a Sexilinea és az Eroslinea.
A La Linea tökéletes példa harminc év távlatából is, hogyan kell valakinek pár perc boldog, gyors halált biztosítani egyszerű eszközökkel, jó ötletekkel és kreativitással.
dzseffry 2008.12.03. 00:42:31
Tommi 2008.12.06. 18:17:09